Az édesburgonya vagy batáta (Ipomoea batatas) a nevével ellentétben nem krumpli (Solanum tuberosum), csak távoli rokonok: mindketten a burgonyavirágúak (Solanales) rendjébe tartoznak, de míg a krumpli a burgonyafélék (Solanaceae) családjához, a batáta a szulákfélékhez (Convolvulaceae) tartozó növényfaj. Főként gyökérgumójáért termesztjük, de fiatal levelei is fogyaszthatóak, melyeknek alacsony a szénhidrát és magasabb a fehérje tartalma, kitűnő forrásai a B1-, B2- és B9-vitaminnak, továbbá a magnéziumnak, a káliumnak és a mangánnak is. A gumók héja szintén ehető, a rosttartalom jelentős része itt koncentrálódik.

Az édesburgonya eredetéről jelenleg azt tudjuk, hogy Közép-, és Dél-Amerika trópusi vidékeiről származik. Peruban találták a legrégebbi nem nemesített leleteket, amik körülbelül 8000 évesek! Európába spanyol és portugál hajósok hozták be, itt a vörös, a lila és a fehér változat kezdett el terjedni. Itthon is ezeket ismerjük, mi is ezeket termesztjük.

A fajták között beltartalomban minimális, ízben annál nagyobb a különbség. A legismertebb, narancssárga típus édes, kifejezetten sütőtökös, a fehér hasonlít talán leginkább a krumplihoz, míg a lila édesburgonya inkább földes ízű, van aki szerint gesztenyés. A sárga húsú igen nagy mennyiségű karotint, főként béta-karotint tartalmaznak, ennek köszönheti sárga színét. Ez az A-vitamin előanyagai (provitaminjai) közé tartozik. Az A-vitamin létfontosságú a látáshoz, de óriási szerepet játszik a csontjaink, a fogak, a bőr, a nyálkahártya és az immunrendszer egészségében is. A lila édesburgonya a narancssárgánál kevesebb, de még így is jelentős mennyiségű karotint tartalmaz, lila színét pedig az antocián nevű antioxidáns adja. Ezek a természetes antioxidánsok nagyon fontosak szervezetünk számára a szabad gyökök semlegesítéséhez.

Ha szeretnél saját magadnak édesburgonyát termeszteni, olvasd el ültetési tippjeinket: